Művészi barangolás Neu-Ulm

Ezen a művészi barangoláson Philipp S. történetét követjük nyomon, aki 1783-ban a Duna-szigetről, a Neu-Ulm melletti Schwalról sok más kivándorlóval együtt indult útnak.
A cél egy új otthon megtalálása volt Magyarországon és a Bánságban, amelyet a 18. században Mária Terézia császárné irányított betelepítési politikája nagyban népszerűsített.

Streifzug durch Neu-Ulm

Krippenesel, ein Geschenk von Christoph Martin Wieland an Philipp S.

Ansicht der Kirche von Mettenberg; aus „Geschichte von Mettenberg bis 1975“

#1 állomás – Belső udvar a Schützenstraßen

Philipp S. ifjú évei
Philipp S. 1762-ben született a felső-svábországi Biberach melletti Mettenbergben.
Kilenc gyermek közül Ő volt a nyolcadik. Nagyapja és apja asztalosként dolgozott, és egy kis gazdaságot tartottak fenn öt tehénnel, néhány disznóval és baromfival. Elő-Ausztria gazdasági helyzete nyomorúságos volt.

A falusi iskolában Philipp S. csak keveset tanulhatott. Nagy szerencséje volt azonban, hogy találkozott a falusi plébánossal, aki ösztönzően hatott rá. A lelkész szoros barátságban állt Christoph Martin Wielanddal, a Biberachban született és ott élő költővel. Ez a kapcsolat Philipp S.-re is inspiráló volt. Kisfiúként egy betlehemi szamarat kapott ajándékba a híres költőtől. Tizenkét évesen befejezte az iskolát, és különböző környékbeli gazdaságokban kellett béresként dolgoznia. Csekély iskolázottság ellenére titokban nagy érdeklődéssel tekintett az irodalomra, költészetre.

Schopperplätze auf der gegenüberliegenden Seite von Ulm, das heutige Neu-Ulm; aus „Aufbruch von Ulm entlang der Donau“, Marie-Kristin Hauke, Verlag Klemm+Oelschläger

Zeichnung einer „Ulmer Schachtel“ auf der Donau, Kugelschreiber auf Karton; Zeichnung von Johannes Stahl; 15 x 10 cm

Nachbau eines Pharaonenschiffes, Standort in Boulogne sur Mer, Frankreich

#2 állomás – Schopperplatz a Dunánál / Jahn-part

II. József császár uralkodása alatt külön toborzókat és ügynököket küldtek ki, hogy új telepeseket szerezzenek Magyarország számára. Hivatalosan azoknak, akik ki akartak vándorolni, pénzzel kellett megváltaniuk magukat a hatóságoktól. Sokan azonban titokban indultak útnak.

Philipp csak a szülői gazdaság szamarát tudta magával vinni. Így indult el pénz nélkül Ulmba, ahol egy pék segédjeként munkát és szállást talált – magának és a szamárnak is.
A pékségből kenyeret és „Seelen”-t (egy sváb kenyérféleséget) szállított az ácsoknak a szemközti Duna-parton lévő Schopperplatzra, ahol a dunai hajózásra szolgáló „Zillen”-eket építették.

Érdekes, hogy ezeknek a lapos, gerinc nélküli hajóknak a formája feltűnő hasonlóságot mutat a több ezer évvel korábbi nílusi fáraóhajókkal.

Philipp nyitott és kíváncsi természete megkönnyítette számára a gyors kapcsolatfelvételt a dunai hajóskapitányokkal – és ez lehetővé tette számára az utat egy új ország felé.

Eselschatten

#3 állomás – Korlát a Schwal Duna-sziget partján

Martin Wieland „A szamár árnyéka” című története ösztönözte Philipp S.-t arra, hogy eljusson a magyarországi kivándorló-fővárosba, Pécsre (Fünfkirchen).
A sokszínű kulturális városban új élettervet remélt magának – titokban a színházról álmodott.

Christoph Martin Wieland szatírájának rövid összefoglalása
(„Egy bizonyos fogorvos …”)

Ebben a rövid szatírában Wieland egy Struthion nevű vándorfogorvos abszurd történetét meséli el, aki Abderában él. Mivel messze földön az egyetlen fogorvos, rendszeresen járja a környék vásárait, hogy fogport és csodaszereket áruljon. Útjain egy szamár viszi őt, gyógyszereit és a készleteit.

Egy nap azonban a szamár egy csikót ellett, így Struthion egy másik szamarat bérelt kísérővel együtt. A forró nyári úton, a pusztaságban a kimerült fogorvos árnyékot keresve végül a bérelt szamár árnyékába ül.

Ez különös vitához vezet: a szamárhajtó külön fizetséget követel, mert szerinte a szamár árnyéka nincs benne a bérleti szerződésben. Az utazó fogorvos (a Struthion) viszont felháborodva tiltakozik: szerinte ő az egész szamarat kibérelte, tehát az árnyékot is. Mivel nem tudnak megegyezni, visszatérnek Abderába, hogy bíróság elé vigyék az ügyet.

Christoph Martin Wieland (*1733 – 1813) von Ferdinand Jagemann (1805); aus Wikipedia

Schwäbische Seelen; Dinkelmehl, Hefe, Wasser, Kümmel und Salz

Maxplatz, Der Stadtsteg von Josef Legrand, Foto: Johannes Stahl

#4 állomás – Maxplatz, Josef Legrand városi hídja

Philipp S. már Ulmban is hírnevet szerzett, mint az felső-sváb „Seelen” készítője, és ez a mesterség biztosította számára a megélhetést a magyarországi új hazájában is.

A barnagolás egy kis közjátékaként Josef Legrand tér egy otthonosan kialakított kis szegletén sváb „Seelen”-t szolgálnak fel uzsonnaként.

Modell einer Ulmer Zille aus Schwemmholz, 85 x 43 x 17 cm (LxBxH)

Feierabendlied an der Donau auf dem Schwan, Foto: Zandra Harms

#5 állomás – A Neu-Ulmi Schwal Duna-sziget

A séta zárásaként egy uszadékfából készült ulmi „Zille” hajómodellt ünnepélyesen vízre bocsátanak – emlékeztetve Philipp S. 1782-es nehéz és bizonytalan dunai útjára.
A Duna-sziget Schwal partjába süllyesztett márványtábla szintén erre a különleges eseményre utal.

A tutajra erősített kis doboz alakú építményben egy palackposta található. Az üzenet arra kéri a megtalálót, hogy bármilyen módon segítsen abban, hogy a tutaj kitartson, amíg el nem éri a célját. A címzett és az akció partnere a pécsi Art Association.

→Az üzenetről / Palackpostáról

Philipp S. pécsi életéről és munkásságáról kevés dokumentum maradt fenn. Számos történet és anekdota kering róla és szamaráról a színházi életben, valamint arról, hogyan honosodott meg a sváb „Seele” Dél-Magyarországon.

Ez év nyarán rátaláltam az ő és leszármazottjai családi sírjára a pécsi városi temetőben. Az azonban bizonytalan, hogy hűséges szamara is mellette lelte-e végső nyugalmát.

Erinnerungstafel am südlichen Ende des Schwal, Marmor, 30 x 14 x 3 cm

Familiengrab von Philipp S. auf dem Zentralfriedhof in Pécs – Pécsi Köztemetö